Skip to Navigation

Mi a szarkopénia?

A szarkopénia az életkor előrehaladtával megjelenő izomtömeg vesztést jelent . Szarkopénia esetén az izomtömeg jelentősen lecsökkent, ami az izomerő csökkenéséhez és gyengeséghez vezet. [1] Ez a tünetegyüttes fokozatosan alakul ki, sokáig az idősödés természetes részének fogadtuk el. Ugyanakkor megfelelő kezeléssel (táplálkozás és gyógytorna) ez a folyamat megállítható és visszafordítható, amivel komoly egészégügyi és életviteli javulás érhető el.

A szarkopénia ártalmatlannak tűnő tünetekkel kezdődik: nehezebbé válik a hosszabb sétálás, a lépcsőn való felmenetel, a bevásárlótáska cipelése vagy a székről való felkelés. Ezek a problémák a szarkopénia első jelei lehetnek.
A szarkopéniára hajlamosít a magasabb életkor. De kialakulhat betegség és/vagy elégtelen táplálkozás kapcsán is.

Mit jelent a szarkopénia a beteg számára?

A szarkopénia növeli a megbetegedések, az esések és a csonttörések kockázatát, és mindezek mellett az életminőség romlásához is vezet, mivel a beteg önálló életvitelre való képessége folyamatosan csökken [1].

Az izomerő lassú leépülése kb. 25 éves korban kezdődik. 40 éves kortól a természetes izomvesztés átlagos mértéke évi 0,5-1 %, 60 éves kortól ez kb. 2%-ra emelkedik. 70 éves korra ennek mértéke akár az évi 3%-ot is elérheti. [2]

Hivatkozások
1) Cruz-Jentoft, A. et al. Age and Aging 2010.
2) Österreichisches Expertenstatement, Jan 2010

 

A szarkopénia előfordulási gyakorisága

Az immobilitáshoz vezető szarkopénia bizonyítottan visszafordítható folyamat, különösen, ha még a kezdeti stádiumban megkezdődik a kezelése.

  • A vázizomzat erejének csökkenése a kor előrehaladtával egyre inkább felgyorsul. Ez azt jelenti, hogy egy 75-85 éves ember izomerejének 45-50%-át, 85 éves kora után pedig akár több, mint 55%-át is elveszítheti. [1,2]
  • A szarkopénia igen gyakori, a 60 év fölöttiek mintegy 10-50%-át érinti. Napjainkban a szarkopéniás betegek száma világszerte, még óvatos becslések szerint is több, mint 50 millió, a következő 40 évben pedig várhatóan több, mint 200 millióra fog emelkedni. [3,4,5].

Hivatkozások
1) Evans, W., J Nutr, 1997. 127(5 Suppl): p. 998S-1003S.
2) Lauretani, F., et al., J Appl Physiol, 2003. 95(5): p. 1851-1860.
3) Baumgartner, R.N., et al., Am J Epidemiol., 1998. 147(8): p. 755-763.
4) Janssen, I., et al., J Am Geriatr Soc, 2002. 50(5): p. 889-96.
5) Cruz-Jentoft, A.J., et al., Age and Ageing, 2010. 39(4): p. 412-23.
6) Rolland, Y., et al., The Journal of Nutrition, Health & Aging, 2008. 12(7): p. 433-50.